Az Úrra figyelj és megszabadulsz!

Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más!" (Ézs 45,22).

     Ez az ígéretek ígérete, szellemi életünk alapja. Az üdvösség akkor kezdődik el számunkra, amikor először felnézünk az igaz és szabadító Istenre. Milyen egyszerűen jelöli meg Igénk a tennivalónkat: Rám figyeljetek!" Mennyire józan ez a követelmény. A teremtménynek teremtőjére kell figyelnie. Elég sokáig figyelgettünk már másfelé, itt az ideje, hogy most már csak az Úrra figyeljünk, aki magához hív és üdvösséget kínál nekünk.
Csak figyelmet kér. Miért ne tennénk ezt meg azonnal? Nem kell semmit magunkkal vinnünk, csak nézzünk Krisztusra, aki kereszthalála után a mennyei trónra ült. Nem kell ehhez sem előkészület, sem kínos erőfeszítés: nem szükséges hozzá gazdagság, bölcsesség vagy erő. Mindent megtalálunk az Úrban, a mi Istenünkben, amire szükségünk van, és ha mindent Tőle várunk, akkor minden a miénk is lesz és üdvözülünk.
Jöjjetek, távollévők, figyeljetek reá! A föld legvégéről is irányítsátok Krisztusra tekinteteteket. Ahogy a legelhagyottabb vidéken élők is látják a napot és élvezhetik fényét, úgy ti is, akik talán a halál kapujában vagy a pokol küszöbén éltek, egy pillantás által befogadhatjátok Isten világosságát, a mennyei életet és az Úr Krisztus szabadítását. Ő Isten, és ezért tud megmenteni minket.

Mit tenne Jézus?

„…szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (János 15:12)

     Panaszkodsz, mert valaki csalódást okozott? Strigulázod az ajándékokat, számon tartod, hogy felhívott-e, és megjegyzed, hogy ki fizette a számlát? Feldúlt vagy, mert úgy érzed, többet adtál, mint amennyit kaptál?
     Jézus mindezt átélte – sőt, még ennél többet is. Legközelebbi barátai cserbenhagyták. Akiket elhívott, és akikre számított, gyakran megbízhatatlannak és éretlennek bizonyultak. Lassan és nehezen tanultak. Egyikük kételkedett benne, egy másik megtagadta, sőt volt, aki még el is árulta. Ő azonban megbocsátott nekik, és mégis szerette őket: „…szerette övéit… szerette őket mindvégig” (János 13:1).

Jézus szerette a barátait, nem azért, mert méltók voltak szeretetére, hanem azért, mert szeretete méltóvá tette őket. A szeretet így működik! J. I. Packer írja Igaz Istenismeret című könyvében: „Mérhetetlen megkönnyebbülés tudni azt, hogy Isten illúziók nélkül szeret: a legrosszabbat is előre tudja rólam, nem érheti utólagos meglepetés, nem csalódhat bennem úgy, ahogy én magam oly sokszor csalódom magamban – áldani akar, s ettől semmi sem tántoríthatja el. Minden bizonnyal alázatosságra int a gondolat, hogy Isten minden görbe utamat látja, amit embertársaim – szerencsére! – nem, s több romlottságot lát bennem, mint én magam – noha az is épp elég! mégis azt akarja, hogy a barátja legyek, s Fiát halálra adta értem, hogy ez lehetővé váljék”*.
 
     Tehát mielőtt haragodban kitörnél, emlékezz Isten kegyelmére! Legyen példaképed Isten Fia, és kérdezd meg magadtól: „Hogyan kezelné Jézus ezt a helyzetet?” * J. I. Packer: Igaz Istenismeret, Harmat Kiadó 1994. 39. o

Tarts szünetet!

„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:22)

Ezt az igeverset mondtam amikor bemerítkeztem.

Most szólott hozzám újra. 

Egy kiránduló két nehéz táskával ballagott az úton harminckét fokos hőségben. Egy kisteherautó megállt mellette, a sofőr kiszólt neki, hogy ugorjon fel a platóra. Később, amikor a teherautó vezetője hátranézett a visszapillantóban, azt látta, hogy a kiránduló a teherautó hátuljában áll, és még mindig rajta van a két táska! Mosolygunk a történeten, de ahogy Jon Walker rámutat, sokan közülünk „felszállunk a hit teherautójára, de még mindig magunkon cipeljük terheinket, mert azt gondoljuk, hogy azok függetlenek az utazásunktól. Azt hisszük, hogy Isten minket tud hordozni, de a terheinket nem… A zsoltáros azt mondta: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” Nyugodj meg az Ő erejében és kegyelmében… bízz abban, hogy Ő a te érdekedben tesz mindent. A nyugalom függőségi helyzetet feltételez. Egyik jele annak, hogy nem nyugszol meg az Úrban… ha aggódsz… ha úgy érzed, a saját kezedbe kell venned az irányítást… Legközelebb, amikor úgy érzed, elborítanak a dolgok… ülj le egy fotelbe, „Légy nyugton, és tudd, hogy [Ő az] Isten…” (Zsoltárok 46:10 KJV).”
Ebben az esetben a „légy nyugodt” parancs a héber rapha igéből származik, ami azt jelenti: „elhagyni… elengedni… feladni”. Már épp elég ideig küszködtél; add át terhedet a Teherhordónak! Tedd le! Ehhez két dolgot kell tenned. Először: gyakorold a nemet mondást! Ha mindig elérhető vagy, végül annyira túlfeszített leszel, hogy senkinek nem leszel semmi hasznára. Jézus nem próbált meg mindenkinek megfelelni. Imádkozott, megkapta a teendők listáját Istentől, és ahhoz ragaszkodott. Isten arra adja meg kegyelmét, hogy azt tedd, amit Ő parancsolt, nem arra, amit te gondolsz, vagy amit mások szeretnének. Másodszor: értékeld az egyedüllétet! Kapcsold ki a csipogód és a mobiltelefonod! A rendezett elme jele az a képesség, hogy tudsz csendben, nyugton ülni egy helyben, és szívesen időzöl önmagad társaságában.

Amikor csalódás ér

„Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok…” (Zsoltárok 42:7)

     Max Lucado írja: „Amikor Isten nem azt teszi, amit mi szeretnénk, az nem könnyű; soha nem is volt, soha nem is lesz az. A hit az a meggyőződés, hogy Isten jobban tudja, mint mi… és hogy átvisz minket a nehézségeken. A be nem töltött várakozások csalódást okoznak… ezen csak az elvárások megváltoztatása segíthet. Ne ess kétségbe, ne add fel, légy türelmes! Isten ura a helyzetnek. Nincs vége, amíg nincs vége.”
Tehát, ha csalódott vagy: 1) Nézz magadba! Dávid is megkérdezte magától: „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem?” (Zsoltárok 42:6). Ismerd be az érzéseidet! Nem tudsz megbirkózni velük, amíg nem fogadod el a létezésüket. Kérd Istent, hogy mutassa meg a probléma gyökerét! Felgyülemlett harag? Irigység? Meg nem bocsátás? Büszkeség? Érzéki vágy? Fizikai vagy szellemi kimerültség? Engedd, hogy Isten felfedje és rámutasson! 2) Nézz felfelé! Dávid azt mondta: „Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!” (Zsoltárok 42:6). Ahelyett, hogy saját csüggedtségedre összpontosítanál, figyelj Rá, aki ismeri a kiutat! 3) Emlékezz Isten múltbéli hűségére! Dávid azt mondta: „Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok” (Zsoltárok 42:7). József minden megpróbáltatása közben is abba a biztonságérzetbe kapaszkodott, hogy sorsát még mindig Isten irányítja. Ha felidézed magadban Isten hűségét, ez a te bizalmadat is erősíti az iránt, hogy Ő továbbra is gondoskodni fog rólad. 4) Ne felejtsd el, nem feltétlenül kell megértened! Csak mert nem érted, mit csinál éppen Isten, ez nem jelenti azt, hogy később nem lesz értelme. „…akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8:28). 5) Ne add meg magad a keserűségnek! Amikor reményeid szétfoszlanak, könnyen neheztelés költözhet a szívedbe. „…Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8:31). Nem számít, milyen mélynek tűnik a gödör, Isten melletted áll!

most éljük a legszebb éveinket :)