Tarts szünetet!

„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:22)

Ezt az igeverset mondtam amikor bemerítkeztem.

Most szólott hozzám újra. 

Egy kiránduló két nehéz táskával ballagott az úton harminckét fokos hőségben. Egy kisteherautó megállt mellette, a sofőr kiszólt neki, hogy ugorjon fel a platóra. Később, amikor a teherautó vezetője hátranézett a visszapillantóban, azt látta, hogy a kiránduló a teherautó hátuljában áll, és még mindig rajta van a két táska! Mosolygunk a történeten, de ahogy Jon Walker rámutat, sokan közülünk „felszállunk a hit teherautójára, de még mindig magunkon cipeljük terheinket, mert azt gondoljuk, hogy azok függetlenek az utazásunktól. Azt hisszük, hogy Isten minket tud hordozni, de a terheinket nem… A zsoltáros azt mondta: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” Nyugodj meg az Ő erejében és kegyelmében… bízz abban, hogy Ő a te érdekedben tesz mindent. A nyugalom függőségi helyzetet feltételez. Egyik jele annak, hogy nem nyugszol meg az Úrban… ha aggódsz… ha úgy érzed, a saját kezedbe kell venned az irányítást… Legközelebb, amikor úgy érzed, elborítanak a dolgok… ülj le egy fotelbe, „Légy nyugton, és tudd, hogy [Ő az] Isten…” (Zsoltárok 46:10 KJV).”
Ebben az esetben a „légy nyugodt” parancs a héber rapha igéből származik, ami azt jelenti: „elhagyni… elengedni… feladni”. Már épp elég ideig küszködtél; add át terhedet a Teherhordónak! Tedd le! Ehhez két dolgot kell tenned. Először: gyakorold a nemet mondást! Ha mindig elérhető vagy, végül annyira túlfeszített leszel, hogy senkinek nem leszel semmi hasznára. Jézus nem próbált meg mindenkinek megfelelni. Imádkozott, megkapta a teendők listáját Istentől, és ahhoz ragaszkodott. Isten arra adja meg kegyelmét, hogy azt tedd, amit Ő parancsolt, nem arra, amit te gondolsz, vagy amit mások szeretnének. Másodszor: értékeld az egyedüllétet! Kapcsold ki a csipogód és a mobiltelefonod! A rendezett elme jele az a képesség, hogy tudsz csendben, nyugton ülni egy helyben, és szívesen időzöl önmagad társaságában.

Amikor csalódás ér

„Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok…” (Zsoltárok 42:7)

     Max Lucado írja: „Amikor Isten nem azt teszi, amit mi szeretnénk, az nem könnyű; soha nem is volt, soha nem is lesz az. A hit az a meggyőződés, hogy Isten jobban tudja, mint mi… és hogy átvisz minket a nehézségeken. A be nem töltött várakozások csalódást okoznak… ezen csak az elvárások megváltoztatása segíthet. Ne ess kétségbe, ne add fel, légy türelmes! Isten ura a helyzetnek. Nincs vége, amíg nincs vége.”
Tehát, ha csalódott vagy: 1) Nézz magadba! Dávid is megkérdezte magától: „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem?” (Zsoltárok 42:6). Ismerd be az érzéseidet! Nem tudsz megbirkózni velük, amíg nem fogadod el a létezésüket. Kérd Istent, hogy mutassa meg a probléma gyökerét! Felgyülemlett harag? Irigység? Meg nem bocsátás? Büszkeség? Érzéki vágy? Fizikai vagy szellemi kimerültség? Engedd, hogy Isten felfedje és rámutasson! 2) Nézz felfelé! Dávid azt mondta: „Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!” (Zsoltárok 42:6). Ahelyett, hogy saját csüggedtségedre összpontosítanál, figyelj Rá, aki ismeri a kiutat! 3) Emlékezz Isten múltbéli hűségére! Dávid azt mondta: „Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok” (Zsoltárok 42:7). József minden megpróbáltatása közben is abba a biztonságérzetbe kapaszkodott, hogy sorsát még mindig Isten irányítja. Ha felidézed magadban Isten hűségét, ez a te bizalmadat is erősíti az iránt, hogy Ő továbbra is gondoskodni fog rólad. 4) Ne felejtsd el, nem feltétlenül kell megértened! Csak mert nem érted, mit csinál éppen Isten, ez nem jelenti azt, hogy később nem lesz értelme. „…akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8:28). 5) Ne add meg magad a keserűségnek! Amikor reményeid szétfoszlanak, könnyen neheztelés költözhet a szívedbe. „…Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8:31). Nem számít, milyen mélynek tűnik a gödör, Isten melletted áll!