2012. december 24., hétfő

Fejét hova hajtsa (Máté 8:20)

Ő eljött, mert meg volt jövendőlve

Benne a szeretet szállott le a földre
Őbenne az Isten ígéje megjelent
Ő világítá meg e mostani jelent.
Eljött hogy lelkünket megmentse, megtartsa
Számára nem volt hely, hová fejét hajtsa.

Itt ezen a földön érettünk fáradott
Hogy a tékozlót, aki eltávozott
A tévelygő lelket a bünbe megkeresse
Ki magába szállott Istenhez vezesse
Hogy a bünös embert Attya megáldhassa
De neki nem volt hely, hová fejét hajtsa.

Tanitványaiért buzgón imádkozott
Szenvedő betegnek gyógybalzsamot hozott
A poklos meggyógyult, ki hozzá kiáltott
A hozzá jövő vak mentében már látott
Sok megtisztult lélek Istent magasztalta
És neki nem volt hely, hova fejét hajtsa.

Nálla a bünös menekvést talált
Isteni szavával legyőzte a halált
Akit megkötötzve fektettek kősírba
Egyetlen szavával új életre hívta
Ifjút visszaadta, hogy édesanyját tartsa
De őneki nem volt hely, hova fejét lehajtsa.

Bús tanitványai Jézus köré gyülnek
Hű mesterük mellett szomorkodva ülnek
János a tanítvány mestere keblére
Lehajtja fejét szerető szívére
Jézus szeretettel tekint a bús arcra
Csak Őneki nem volt hely, hova fejét lehajtsa.

Lélek drága lélek hallgass a szavára
Engedd hogy igéjét a szívedbe írja
Engedd, míg nem késő hogy hozzád mehessen
Engedd, hogy szívedbe lakhelyet keressen.
Engedd, hogy még itt élsz megmosson szent vére
Hogy lehajthasd fejed egykor TE az Ő keblére.

2012. augusztus 7., kedd

timothy

ilyen kicsi voltam amikor megszülettem
aludni kell egy ilyen szép babának :)
az Úr házába
Gergely Pál


 Napsival ketten, még 1 legyet is meghívtunk fotózni

2012. március 30., péntek

Imádság, hálaadás, dicséret

Semmiért se aggódjatok, hanem az imádság és könyörgés alkalmával mindenkor hálaadással vigyétek kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban" (Fil 4,6-7).

Ne aggodalmaskodj, hanem imádkozz. Ne félj, hanem keresd az Istennel való örvendező kapcsolatot. Add elő kívánságaidat életed Urának, lelked őrizőjének. Ha imádságod kétharmad része könyörgés, egy harmad része őszinte dicséret legyen. Hálás bizalommal imádkozzál, ne kétkedve. Gondolj arra, hogy kérésedet már meghallgatta, és ezért adj mindjárt hálát is Istennek kegyelméért. Ő kegyelmét adja neked, te hálát adj neki. Ne titkolj el semmit! Ne engedd, hogy bármi kívánság ólomsúllyal meglapuljon a lelkedben! Tárjátok fel kívánságaitokat!" Ne futkoss emberekhez! Csak Istenedhez fordulj, aki Krisztus érdeméért szeret téged! Ez meghozza számodra Isten békességét. Olyan békesség ez, amelyet nem fogsz megérteni, Isten határtalan szeretetét megsejtető békesség. Szíved és lelked elmerül a nyugalom tengerébe. Jöjjön élet vagy halál, szegénység, rágalmazás vagy akármi, te Krisztusban fölülemelkedsz a süvítő szeleken és a sötét felhőkön. Akarsz-e engedelmeskedni ennek a drága parancsnak?

Igen, Uram, én hiszek benned; de kérlek, Iégy segítségül az én hitetlenségemben.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

2012. január 19., csütörtök

A dicsőítés dominóhatása (1)

„…egyre jobban dicsérlek...” (Zsoltárok 71:14 NLT) 
 
Ne csak a templomban dicsérd Istent! Légy olyan, mint a zsoltáríró: „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám” (Zsoltárok 34:2)! Amikor úgy érzed, nincs kedved dicsőíteni az Urat, mégis megteszed, mert kedvére akarsz tenni, ezt nevezik a „dicsőítés áldozatának” (ld. Zsidók 13:15). És ha a dicsőítés életstílussá válik, az olyan, mint a dominóhatás (amikor az egyik változás előidéz egy másikat, és az egy következőt). Ha elmondod Istennek, milyen csodálatos Ő, mennyire szereted, és mennyire szeretnél időt tölteni vele, nagyobb valószínűséggel fogod tapasztalni, hogy házastársad azt mondja neked, milyen csodálatos vagy, mennyire szeret, és mennyire örül, hogy veled lehet. Idővel az egész családod és a barátaid is kezdik érezni a dominóhatást. Másrészt, ha nem adod meg a dicséretet, amely Istent megilleti, önmagadat fosztod meg attól, amire szükséged van az élethez. Dávid ezt mondta: „Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsoltárok 34:3) Isten az ő népének dicséretei között lakozik (ld. Zsoltárok 22:4 Károli). Ha azt mondod neki: „Uram, csodálatos vagy, nincs olyan probléma, amit Te ne tudnál megoldani, nincs olyan szükség, amit ne tudnál betölteni. Minden terhemet rád vetem. Tudom, hogy szeretsz engem, és ezért nem adom meg magam a depressziónak és a vereségnek. Benned bízom, hogy legyőzöd ellenségeimet, betöröd a zárt ajtókat, és győzelmet adsz nekem” – Isten elküldi angyalait, hogy harcoljanak, és megnyerjék számodra a csatát (ld. Zsidók 1:14) Nem csoda hát, hogy Dávid ezt mondta: „…egyre jobban dicsérlek Téged” (Zsoltárok 71:14 NLT). Ez működik! Nem gondolod, hogy itt az ideje neked is így gondolkoznod?

2012. január 13., péntek

Semmiképpen ki nem vet

"Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól" (Jn 6,37).
 
Van-e példa arra, hogy Urunk valakit, aki hozzá ment, elutasított volna? Nem volt ilyen eset, és nem is lesz soha. A pokolban az elkárhozott lelkek között egy sincs, aki ezt mondhatná: "Krisztushoz mentem, de Ő elutasított". Lehetetlenség, hogy te vagy én lennénk éppen azok, akikkel szemben Krisztus Jézus megszegné ígéretét. Ne adjunk helyet magunkban ilyen sötét gyanúnak!
Ha a bennünket éppen most terhelő vétkeinkkel az Úr Jézushoz megyünk, biztosak lehetünk benne, hogy meghallgat és nem utasít el. Gyertek, menjünk hozzá együtt, azok is, akik még soha nem voltak nála, de azok is, akik már gyakran voltunk. Meg fogjuk látni, hogy egyikünk előtt sem zárja be a kegyelem ajtaját.
"Ez az ember bűnösöket fogad magához" - vádolták, de Ő mégsem utasított el senkit. Mi gyöngén és bűnösen megyünk hozzá, remegő hittel és kevés ismerettel és szegényes reménnyel, de Ő nem vet el bennünket. Megyünk hozzá imádkozva, bár imádságunk erőtlen és dadogó; hitvallással, bár az hiányos; dicséretekkel, bár azokban felét sem mondjuk el érdemeinek, de Ő mégis elfogad minket. Megyünk hozzá betegen, szennyesen, elcsigázva és méltatlanul, de Ő semmiképpen ki nem vet minket. Menjünk ma is újra hozzá, mert Ő valóban soha nem fog elküldeni magától.