Van úgy, hogy fáradt és nehéz a szívem

1. Van úgy, hogy fáradt és nehéz a szívem, magam mit sem kezdhetek,
Idegen vagyok magamnak és akkor jó, hogy Hozzád mehetek.

Ne félj, ne félj, én veled vagyok, segítek rajtad, én harcolok,
Ne félj, ne félj, csak nézz reám, szerettelek már ott a Golgotán.

2. Van úgy, hogy rám tör és kínoz a Sátán, az erőm pedig kevés,
Nem tudok harcolni ellene bátran, bástyámon oly nagy a rés!

Ne félj, ne félj, én veled vagyok, segítek rajtad, én harcolok,
Ne félj, ne félj, csak nézz reám, szerettelek már ott a Golgotán.

3. Van úgy, hogy minden csak rosszra fordul, érzem, hogy elönt az ár
Nem látok, nem hallok, nem érzek akkor, csak a szavad menthet már.

Ne félj, ne félj, én veled vagyok, segítek rajtad, én harcolok,
Ne félj, ne félj, csak nézz reám, higgy akkor is, ha nem múlik az ár.

Nem halhatsz meg, csak ha az Úr akarja

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit" (Zsolt 118,17).

Milyen erőt adó bizonyosság ez! Bizonyára egy ígéret az alapja, amelyet a zsoltáros személy szerint kapott, és amelyet örömmel a magáévá tett. Szabad nekem is így szólnom? Vagy elcsüggedek, mert az ellenség megtámadott? Mert sokan vannak ellenem és kevesen mellettem? Hitetlenségem a harc feladására indít, arra, hogy kétségbeesetten haljak meg, mert megvert, megbecstelenített ember vagyok? Ássák már ellenségeim a síromat?

Mit tegyek ilyenkor? Hallgassak tulajdon gyávaságomra, adjam fel a harcot és vele együtt minden reményemet? Távol legyen! Még van bennem élet.

Nem halok meg". Visszatér belém az életerő, és elűzi gyengeségemet: Élek". Az Úr él, és én is élni fogok. Újra felnyitom számat és hirdetem az Úr tetteit". Elbeszélem majd jelen nyomorúságomat, amely csak arra volt alkalom az én Uramnak, hogy irántam való végtelen szeretetét és hűségét újra megmutassa. Akik már szívesen méretet vennének rólam, hogy koporsómat elkészítsék, várjanak még egy kicsit! Mert keményen megfeddett ugyan engem az Úr, de nem engedte, hogy meghaljak (18. vers). Dicsőség legyen nevének mindörökké! Nem halok meg, míg munkám el nem végeztem, és addig fogok e földön élni, amíg az Úr akarja.

Együttérző barát és megmentő

„És letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”
Jelenések könyve 21:4

A legkegyetlenebb dolog, amivel szembe kell néznünk életünk során, a halál. Nincs rosszabb annál, mint amikor annak a hírét halljuk, vagy magtapasztaljuk, hogy az a valaki, aki annyira kedves volt számunkra, meghalt. Már nem látjuk a mosolyát, nem halljuk kedves szavait, nem ölelhetjük meg soha. Fáj, mert amikor elvesztünk egy számunkra kedves személyt, mintha egy darabot tépnének ki a szívünkből. A veszteség érzése pedig könnyekre fakaszt.

Aztán meg következnek a kérdések: Miért? Miért engedte meg Isten, hogy így történjen? Miért kellett rákban meghalnia? Miért nem gyógyította meg? Ő megtehette volna. Miért nem vette észre a kanyarodó útat a soför, és miért nem volt akkor éppen üres a szembe jövő sáv? Miért kellett ilyen tragikus módon meghallnia édesanyánknak? Miért? Miért? Miért? Mondd, Istenem, te hol voltál akkor?

Isten ott volt, és ott van a fájó szívű, vereséget elszenvedett emberek mellett is. Átkarolja őket és velük együtt sír (János 11:35). Átérzi fájdalmukat. Tudja, milyen szívtépő érzés gyötri őket, és azt is, hogy mennyire összezavarodottak.

De nem elégszik meg ezzel. Ő nem csak egy együtérző barát. Ő több ennél. Ő a megmentő (János 3:16).

Ha az életet a számítógépen végzett munkához hasonlítjuk, a halál olyan, mint amikor minden, amin dolgoztunk elszáll. Rengeteg időt, energiát fektettünk bele, aztán egy másodperc töredéke alatt a semmibe vész. Van-e remény arra, hogy újra megtaláljuk a dokumentumot? Igen, ha elmentettük azt. Ha a rendszer meg is hal, az elmentett dokumentumot a renszergazda képes visszahozni.

Kedves Olvasó! Lehet, hogy ma neked is fáj a szíved egy családtagod, barátod elvesztéséért. Könnyeid között gondolj arra, hogy ha ez a személy ismerte Jézust, ha elfogadta az ő kegyelmét vétkeiért cserébe, akkor Jézus biztosan elmentette őt. És mivel el lett mentve, semmije sem veszett el. Most pihen, és amikor a rendszergazda kiadja a helyreállítási parancsot, az ő élete is újra helyreáll. És jobb lesz mint valaha. Bízzál ebben, és ez a hit adjon erőt ebben a nehéz helyetben!

Mert egy napon:

„...letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

forrás: http://reggelidicseret.blogspot.ro/

Szabadító

Ő szabadítja meg népét bűneiből" (Mt 1,21).

Uram, szabadíts meg bűneimből! Az Úr Jézus neve bátorít fel arra, hogy így merészeljek imádkozni. Ments meg korábbi bűneimtől, hogv ne legyek egyiknek se a rabja. Szabadíts meg kedélyhullámzásaim bűnétől, hogy ne legyek gyengeségeim rabszolgája. Szabadíts meg az állandóan szemem előtt folyó bűnöktől, hogy ne szűnjek meg utálni azokat. Szabadíts meg rejtett bűneimtől, amelyeket még nem is ismerek fel, mivel nincs bennem elég világosság. Szabadíts meg a hirtelenül és váratlanul rám törő bűnöktől, ne engedd, hogy a nagy hevességgel feltámadt kísértések magukkal ragadjanak. Óvj meg Uram minden bűntől. Ne engedd, hogy bármiféle vétek eluralkodhassék rajtam.

Egyedül Te teheted ezt meg. Én képtelen vagyok lerázni belső láncaimat, legyőzni természeti emberemet. Te ismered a kísértést, hiszen Te magad is megkísérttettél. Te ismered a bűnt, hiszen elhordoztad annak terhét. Te tudsz egyedül nekem segíteni a kísértés órájában. Te meg tudsz óvni, hogy ne vétkezzem, és Te vagy egyedül segítségem, ha már megtörtént a baj. Már a neved is prófécia volt arról, hogy Te leszel a Szabadító. Kérlek, add, hogy megtapasztalhassam a mai napon is, hogy ez így igaz. Add, hogy ne engedjek az indulatnak, a büszkeségnek, a csüggedésnek vagy bármilyen más gonoszságnak. Szabadíts meg engem, hogy szentül élhessek, és neved megdicsőítessék bennem! Ámen.

Isten szeretetének elfogadása

„...sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől..." (RÓMA 8:39)

Előfordult már, hogy a hiányosságaidra néztél és kételkedtél abban, hogy Isten szeret téged? Vagy elképedtél azon, hogy miért gondoskodik rólad még mindig, azok után, amiket teszel? Olvasd csak: „Gondolod, hogy valaki is képes arra, hogy Krisztus irántad való szeretetének útjába álljon? Ez képtelenség! Semmilyen baj, semmiféle nehéz időszak, gyűlölet, éhség, szorongattatás, fenyegetettség, hátbatámadás, vagy akár a legrosszabb bűn, ami le van írva a Szentírásban, nem választhat el szeretetétől." (Róma 8:35)

Mindegy, hogy mennyire érzed magad méltatlannak ma, nem zárhatod ki, nem állíthatod meg, és semmilyen módon nem csillapíthatod Isten szeretetének feléd áramlását. Semmi sem képes megváltoztatni azt a szeretetet, amit feléd tanúsít. És semmi sem változtat azon a tényen, hogy Ő szeretni fog téged, függetlenül attól, hogy mit teszel, vagy mit mondasz. Soha ne téveszd szem elől ezt, mert Isten szeretete: a) meggyógyítja az érzelmeidet; b) elősegíti az önbecsülésed erősödését; c) az értékesség és a méltóság biztos alapzatára állít. Ez hatalmaz fel arra, hogy tiszteld önmagad. Ezenkívül motiválni fog az önfegyelmezésben is. Mikor igazán értékelsz valamit (ez esetben éppen rólad van szó!), akkor védeni és fejleszteni akarod azt. Isten szeretete megadja neked a képességet, hogy szerethesd magadat, azután pedig másokat is. Amikor ez már megy, akkor teljes a kör.

Gondolj bele: te nem csak kiválasztott vagy Isten által; hanem Ő örökre, szenvedélyesen és gyengéden, feltételek nélkül szeret téged! Nincs ennél nagyobb áldás, vagy nagyobb biztosítás!

forrás: Győzelem a függőség felett (Mai ige kiadvány)

Vigasztalás a hazatérni készülő számára

Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak" (1Móz 50,24).

József a testet öltött gondviselés volt fivérei számára. De meg kellett halnia, és így meg kell halnia olyan szerettünknek is, aki életünk útján sokat jelentett számunkra. József halála után Egyiptom soha többé nem lehetett már ugyanaz testvérei számára, mint életében, ahogyan számunkra is megváltozik a világ, és már nem ugyanaz többé, mint szeretett hozzátartozónk életében volt.

De nézzük, hogyan enyhítette Isten fájdalmukat a nagy gyászban? Ígéretet kapnak, hogy az élő Isten rájuk fog tekinteni. Mekkora kitüntetés ez! Micsoda vigasztalás! Szinte a földre jött mennyország!

Ó Urunk, kérünk, tekints ránk ma! Térj be hozzánk, bár jól tudjuk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy gondolj ránk!

Az ígéret azonban még többet is mond: az Úr elvezeti őket más földre. József halála után Egyiptomban egyre kevésbé lesznek kedveltek; fokozatosan a szolgaság házává válik számukra az ország. De nem maradnak ott mindvégig. Isten kiszabadítja őket és elvezeti az ígéret földjére. A mi itteni sírásunk sem tart örökké. Egyszer mi is elmegyünk innen a dicsőség honába, ahol együtt leszünk szeretteinkkel. ...és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az Igékkel" (1Tesz 4,17-18).

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

A próbatétel áldása

...a nyomorúság munkálja ki az állhatatosságot" (Róm 5,3).

Ez is ígéret, ha nem is formájára, de lényegére nézve. Türelemre van szükségünk, és ez az Ige megmutatja, hogyan juthatunk hozzá. Maga a béketűrés tanít meg a türelemre, ahogyan úszás közben tanulunk meg úszni. Szárazföldön nem tanul meg senki úszni, nyomorúság nélkül sem tanul meg senki tűrni. Hát nem érdemes elszenvedni a nyomorúságot, ha ezáltal miénk lehet az a nagy belső békesség, amellyel el tudjuk fogadni Isten akaratát?

Igeversünk azonban valami olyasmit állapít meg, ami nem felel meg az emberi természetnek, hanem természetfeletti. A nyomorúság önmagában csak türelmetlenséget, hitetlenséget és lázadást szül, de a kegyelem titkos kohójában béketűrés lesz belőle. Amikor mi csépeljük a gabonát, a por felkavarodik; ha Isten próbatételével csépel minket, a por szépen leülepszik. Mi, ha felrázunk valakit, nem azért tesszük, hogy annak békessége legyen, az Úr azonban ezért teszi ezt gyermekeivel. Ez valóban nem emberi cselekvésmód, hanem a bölcsesség kútfejét, Istenünk dicsőségét szolgálja.

Uram, kérlek, kegyelmed tegye számomra is áldássá a próbatételt! Nem akarom magam kivonni annak kegyelemteljes áldása alól. Kérlek azért, hogy vedd le rólam a nyomorúságokat, de sokkal inkább arra kérlek, hogy szabadíts meg az állhatatlanságtól. Krisztusom, vésd szívembe keresztedet, a Te béketűrésed képét!

"Azt mondod, Isten elvette a legkedvesebb személyt az életedből? Mellette boldognak érezted magad. Nem tudsz e nélkül az ember nélkül élni. Isten így válaszol: "Elvettem valakit, aki drága volt neked, hogy a legnagyobb, legdrágább Valakit adhassam: Önmagamat. Életedet teljesen be akarom tölteni. Higgy Nekem, és átéled, hogyan lesz Jézus életed öröme, és hogyan találsz teljes megelégedettséget Benne." (M.B.Schlink)

Az Isten jótetszésének jele

Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek" (Jak 1,12).

Igen, boldog, még a kísértés ideje alatt is. Ezt azonban csak az veszi észre, akinek mennyei gyógyító írral" kenték meg a szemét. De el kell tűrnie a kísértést, mégpedig úgy, hogy közben nem lázadozik Isten ellen, sem a jó útról nem tér le. Áldott az az ember, aki már átment a tűzön, de a tűz nem emésztette meg, mint a pelyvát.

Mikor a próbatételnek vége, jön Isten jótetszésének jele: az élet koszorúja". Ez annyi, mintha az Úr azt mondaná: Hagyjátok élni, mert megméretett a mérlegen, és nem találtatott könnyűnek. A jutalma élet, mégpedig nem csupán létezés, hanem szent, boldog, igazi élet, Isten velünk való szándékának a megvalósulása. Már most egy magasabb rendű szellemi élet és öröm koszorúzza meg azokat, akik győzelmesen mentek át a legnagyobb kísértéseken is.

Az Úr azoknak ígéri az élet koszorúját, akik Őt szeretik. A kísértések tüzében ugyanis csak az Urat szeretők tudnak megállni, a többiek elsüllyednek, elkeserednek vagy visszatérnek a világba. Nos, én szívem, szereted az Urat? Szereted Őt igazán, mélyen és teljesen? Ha igen, akkor szereteted próbatétel alá fog kerülni, de ne félj, nem sodor el a próbák legmélyebb árja sem.

Uram, táplálja a Te szereteted az enyémet mindvégig!

Megpróbált emberek

...megpróbáltalak a nyomorúság kohójában" (Ézs 48,10).

Ez az igevers már régóta jelmondatként van felírva hálószobánk falára, és sokféleképpen be van írva a szívünkbe is. Nem kis dolog, ha Isten megpróbálja az embert. Akit Isten kiválaszt magának, azt megpróbálja, és akit megpróbál, az kipróbált ember lesz. Jobb Isten kiválasztottjának lenni, mint ha egy egész ország választana bennünket vezetőjéül. Olyan nagy kiváltság ez, hogy örömmel elfogadhatjuk a vele járó hátrányt, ahogy a zsidók is megették a keserűfüveket a páskabárány kedvéért (2Móz 12,8). Nekünk is el kell fogadnunk a nyomorúság kohóját", mert Isten abban próbálja meg választottait.

Kiválasztásának eszköze a nyomorúság, nem a bőség és a jólét, a helye pedig a tüzes kemence és nem a palota. A tüzes kemencében szépségünk eltorzul, erőnk felemésztődik, dicsőségünk megolvad, de csak itt nyilatkoztatja ki az örökkévaló Szeretet számunkra titkait, és itt jelenti ki Isten, hogy választottai vagyunk. Ezt mi is így tapasztaltuk meg. A legsúlyosabb próbák idején tette Isten világossá számunkra, hogy választottai vagyunk, és tett bizonyossá a szolgálatra nézve. Amikor így tudatosan is az Urat választottuk Istenünknek, Ő is megmutatta, hogy kétségtelenül választottai vagyunk. Ezért, ha ma a kemence hétszeresen is van befűtve, nem akarunk félni tőle, mert Isten dicsőséges Fia jár-kel velünk az izzó parázs között.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Istenben megnyugodni, nem kapkodni

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget" (Zsolt 62,2).

Áldott az a helyzet, amelyben tudunk valóban az Úrban, és egyedül csak Őbenne elcsendesülni. Jó lenne ezt tenni ma és mindennap. Megnyugodni és várni az Úr által megszabott időt. Őrá várni a szolgálatban, Benne bízni boldog várakozásban, Előtte imádságban elcsendesülni és lelki nyugalmat találni. Ez a lehető legjobb magatartás, amit mint teremtmények Teremtőnk, mint szolgák Urunk és mint gyermekek Atyánk előtt tanúsíthatunk. Ne próbáljunk parancsolni Istennek, sem szemrehányást tenni neki. Nehogy rosszkedvűek vagy bizalmatlanok legyünk Vele szemben. De ne is meneküljünk sorsunk elől, és ne futkossunk emberekhez segítségért; ez ellentétes volna az Istenben való elcsendesüléssel. Istenben, és csakis Őbenne bízzunk teljes szívből.

Milyen áldott a bizonyosság, mikor tudom, tőle kapok segítséget". Számíthatok rá. Istentől jön a segítség, és senki mástól. Övé minden dicsőség, mert egyedül Ő tud és Ő fog megszabadítani. Bizonyosan megteszi akkor és úgy, ahogy Ő azt jónak látja. Megszabadít a kétségekből, a szenvedésekből, a rágalmazásokból, és minden szükségünkből. Noha mindennek egyelőre még semmi jelét nem látjuk, ne térjünk el semmiképpen se az Úr akaratának teljesítésétől, hiszen az Úr irántunk való szeretete és hűsége felől semmi kétségünk sem lehet. Nemsokára meglátjuk most még rejtett útjait, ezért dicsőítsük irgalmáért már előre is.

Megnyeseget, hogy gyümölcsöt teremj

Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen" (Jn 15,2).
Drága ígéret ez annak, aki minden erejével gyümölcstermő életet akar élni. Pedig mintha nem is lenne olyan biztató ígéret ez. Valóban szükséges a gyümölcsöt termő vesszőt is nyesegetni? Le kell metszeni még a legjobb és leghasznosabb emberekből is? Kétségkívül így van ez, hiszen az Úr gyakran tisztogat valamilyen próbatétellel vagy szenvedés által. Ebben az életben nem a gonoszok, hanem a jók osztályrésze a szenvedés. Mindezért azonban bőséges kárpótlás lesz a jutalmuk. Ha ezáltal sok gyümölcsöt teremhetünk az Úrnak, akkor viseljük el alázattal metszegetését, és ne bánjuk elveszni azt, amit Ő lenyes az életünkből.

Sokszor azonban nem is szenvedéssel, hanem egyedül Igéjével tisztogat bennünket az Úr, és ez elveszi Igénk azon élét, amely elsőre talán nem látszott olyan biztatónak. Az Ige tisztábbá és gyümölcsözőbbé tesz minket. Az Úr, aki gyümölcstermésre rendelt bennünket, addig munkálkodik bennünk, amíg egyre több gyümölcsöt hozunk. Hát nem ok ez arra, hogy örvendezzünk? A gyümölcstermő élet lehetősége vigasztalóbb számunkra, mintha gazdagságot, egészséget vagy földi dicsőséget ígérne nekünk.

Uram Jézus, töltsd be ígéretedet rajtam, és add, hogy bőségesen teremjek gyümölcsöt a Te dicsőségedre!

Tanítvány lenni...

"Az igazi tanítvány először Isten országát keresi... emberhalász... másokat tanítvánnyá tesz... hűséges... kész szenvedni Krisztusért... Isten Igéjét szomjazza... tanítható... szolga lelkű... a mindennapi élet gondjaiba nem elegyedik bele... kész megfizetni a tanítványság árát... szereti Jézus Krisztust mindenek felett."

Istenem ezt TE kézbesítsd Drágámnak, Eunikának!

Kedves szerelmesem DRÁGÁM, Eunika!

Tudod rég írtam neked levelet kicsi drágaságom, mert mindig itt voltál közel hozzám mióta összeházasodtunk és nem volt értelme írni. De most hogy újra távol vagyunk egymástól arra kérem az Istent akihez együtt imátkoztunk és akiben hiszek most is, hogyha 1 mód van rá adja át ezt az üzenetet neked, mert én már nem tudom kézbesíteni.

Nem is tudom hol kezdjem. Nagyon hiányzol nekünk. A kicsi fiunk jól van és tudja hogy már vársz ránk ott fent a menyországban. Tudja hogyha jön az Úr Jézus akkor újra fogunk találkozni. Nagyon várom azt a napot és Timó is! Képzeld beszél mindent a kicsi drága megeredt a nyelve de tudod Te hisz te tanítottad meg beszélni. Nagyon jól belejött. Megszeretném köszönni hogy mindvégig szerettél és mellettünk voltál amennyit csak lehettél. Hála van az szívemben az Úrnak azért hogy mellém rendelt segítőtársként. Te voltál a legjobb társ az életembe. Bár emberileg nagyon rövid időnek tünik most nekem, de elmondhatom hogy nem hiába voltál a feleségem, az Úr megáldott bennünket egy nagyon drága kisfiúval. Az áldást megadta nekünk. De mégis inkább azért vagyok hálás Istennek legjobban hogy jó útra terelted életemet. Felsegítettél a keskeny útra, megmutattad hogy melyik az! Köszönöm Eunika. Már akkor mondtam hogy lehet csak ennyi lenne a terve az Úrnak veled hogy jó útra térítsd az életem, de most nagyon hálás vagyok hogy még a házas életet is megkóstoltatta velem hogy társam lehettél e rövid ideig. Köszönöm hogy bátorítottál hogy tartsak ki mert az Úr jót tervez velünk. Nem is tudom mi lenne velem most ha nem lenne előttem példás életed és ez a drága kisfiu. Tudod sok próbán mentünk mi keresztül még össze se voltunk házasodva. Köszönöm hogy feltétel nélkül szerettél. Mostmár tudom hogy mennyire szeretett a JóAtya engem már akkor... Elküldte fiát az Úr Jézust hogy meghaljon értem. Te is feleségül jöttél hozzám majd meghaltál azért hogy értelmet nyerjen az életem, valójában most tudom értékelni azokat a dolgokat amiket mondtál. Hogy tegyek le az idegeskedésről és ne beszéljek csúnyán. Igen, Te mindig jól mondtad és én sokszor nem figyeltem rád. Annyira fáj most hogy sokszor láttalak sírni és én nem tudtam sírni. Köszönöm hogy ráébresztettél hogy mennyire kell fájjon a bűn és mostmár tudok sírni. Köszönöm a példás életed. Igérem hogy a kisfiut a hitben próbálom felnevelni, ezzel tartozok neked mivel te is az élő hit útjára vezettél engem amit meg is kaptam, másképp nem bírnák írni neked. Tudom hogy megkaptad a koronát, nem üres kézzel mentél HAZA! Szeretnék kitartani ezen az úton amelyre rásegítettél, kérem az Úrat hogy legyen minden nap velem és segítsen a próbák között is.

Tudod a mi kis családunkba téma volt az hogyha meghalunk mi is legyen? Sokszor a próbák között mondtuk egymásnak milyen jó lenne HAZA menni már a MENYORSZÁGBA! Sokszor fájt a szívem s mondtam neked ha meghalok temessetek el. Aztán németországba mondtam neked nyugodt legyél mert ha meghalok akkor ott van a gyönyörű szép kisfiunk és egykettő férjhez tudsz menni újra. Nem azért mondtam mintha te nem lettél volna szép, mert számomra TE voltál a világ legtökéletesebb és legszebb teremtménye! Csupán bíztattalak hogy van egy bónusz ami plusz esély arra nézve hogy feleségül vegyenek. Mostmár látom hogy nem hiába voltak ezek a beszélgetések és nem hiába adtad te is áldásod arra hogyha ittmaradok akkor nyugodtan nősüljek meg. Tudod ezt beszélni egy dolog, de átélni azt hogy Te mentél el hamarabb ez a világ legnagyobb terhe amit én most Isten segítségével de kell hogy hordozzak. És viszem a terhet és tudom hogy az Úr megsegít. Nem hiába volt nekünk a kedvenc igeversünk már a kezdetekkor a próbákban hogy: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." majd később az ígéret hogy: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr - békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám." Ezek azok az igék amelyek még most is bennem élnek örökké. Hiszem hogy a Te gyors elmeneteled már akkor megvolt írva amikor megszülettél. Hogyha tudtam volna hogy ilyen rövid lesz életed és még 1 lehetőségem lenne hogy újra kezdjem akkor is téged választanálak, hisz oly kedves és oly gyönyörü volt előttem mindig jelenléted. Bevallom újra neked sokszor a sátán kísértett és próbálta belétömni a fejembe hogy nem is vagy annyira szép és hogy nem is szeretlek. De most tudom igazán felmérni hogy mennyire szerettelek és mennyire gonosz a sátán, próbálta elvenni tőllünk a boldogságot. Hálás vagyok azért hogy Isten megsegített és tudtunk szépen együtt élni ha újrakezdhetném akkor még jobban csinálnám. Mindig kértem az Úrat hogy engedjen jobban szeretni. Amennyire csak tudtalak próbáltam a maximumot adni. Remélem átérezted és tetszett neked is de leginkább az Úrnak!

Köszönöm hogy elmondhattam neked is Istenen kívül félelmeimet és titkos büneimet amelyek ellenére Te csak szerettél és imátkoztál értem hogy tartsak ki. Soha nem hánytad szememre és soha nem fenyegettél hogyha te ilyen voltál meg ilyen félelmeid vannak akkor én elhagylak. Igen, Te feltétel nélkül szerettél és bátorítottál hogy ne féljek. Tudod nagyon nehéz nekem most is, de hiszem hogy nem tart sokáig a küzdelem. Vége lett a te életedbe is és vége lesz az én küzdelmemnek is. Odaát a menyországba ott nem kell már harcolni a gondolatokkal és a kísértésekkel mert ott már nem lesz többé. Példa voltál előttem a hitben és a lelki életben. Szeretnék felzárkózni legalább arra a szintre ahol te voltál bár kevésnek érzem magam de hiszem Isten látja törekvésem és elsegít a menyország kapujáig s ott majd fogtok rám várni az Atyával. Nagyon várom már a nagy találkozást. Tudom hogy te a hegedüt szeretted nagyon én is szeretném majd profin fújni a saxophonet. Milyen jó neked, már ott vagy és hegedülhetsz. Hogy honnan tudom hogy a menyországba vagy? Képzeld elmondta Pusok Aty hogy a mezőn beszélgettetek. S mondtad hogy te kész vagy bármikor menni ha hív az Úr vagy ha jön az Úr. Isten meglátta hogy milyen tiszta szívből mondtad és hogy elkészültél. Elvitt! Ott vagy! Áldott legyen az Úr neve hogy meghallgatott. Nem kell többet fáradj itt a földi életbe csak a jólét lett az osztályrészed mert kitartó és hüséges szolgája voltál az Úrnak. Nem szolgáltál soha 2 úrnak. Csak Atyádnak és az Ő fiának Jézusnak. Ezt szeretném én is továbbá tenni hogy majd odaát újra találkozhassunk. Tudod én még mindig szerelmes vagyok beléd s nem tudom mikor múlik el vagy hogy formál át a Jó Atya a gyászon keresztül s milyen hosszú idő lesz de mivel azt mondtad nősüljek meg ígérem olyan valakit veszek majd el akit az Úr ad nekem és legalább annyira szereti a jó Atyát mint TE szeretted, mert akkor tudom hogy a kis Timót is fogja szeretni feltétel nélkül.

U.I. Ha tudsz válaszolj, reagálj bár nem hinném hogy emial-be fogom megkapni. De Istennél MINDEN lehetséges. Én hiszem hogy egy nap választ kapok tőlled is. Csatoltam egy fotót is neked.

puszillak, szeretettel DRÁGÁD

(akit mindig így szólítottál, életem végéig fülembe fog csengeni és nagyon hiányzik)

A boldog élet szabályai

Csak légy igen erős és bátor, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked! Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz!" (Józs 1,7).

Az Úr velünk lesz a szent harcban, de megkívánja, hogy pontosan kövessük utasításait. Győzelmünk azon fog múlni, hogy engedelmeskedünk-e neki teljes szívből, és hitből fakadó cselekedeteink elég erősek és bátrak-e. Ha fél szívvel harcolunk, csak fél győzelmet várhatunk.

Az Úr iránti engedelmesség figyelmet és megfontoltságot igényel. Ez Isten akaratának minden területére vonatkozik, és azt jelenti, hogy akaratának mindenben őszinte készséggel engedelmeskednünk kell. Ez szüntelen készenlétet jelent. Magatartásunk legyen az Ige szellemében való. Nem szabad válogatnunk parancsaiban, hanem el kell fogadnunk egyiket a másik után, ahogy kapjuk őket. A végrehajtásban pedig pontosaknak és állhatatosaknak kell lennünk. Utunk egyenes, nem szabad se jobbra, se balra letérnünk róla. Ne legyünk szigorúbbak a törvénynél, de ne legyünk engedékenyek és könnyelműek sem. Az ilyen engedelmesség következtében szellemileg kivirágzik az életünk.

Ó Urunk, segíts világosan meglátnunk, ha nem így élünk, nehogy hiába számítsunk ígéreted beteljesedésére!

Szerelmemnek, Efraimnak!

Jó Atyánk szeretünk Téged,
Előtted feltárjuk az életünket.
Legyen mindig kedves Neked,
Aki Téged nagyon szeret.

Kicsi szívünk töltsd meg újra,
Legyen minden jónak befogadója.
Lelki énekeket gyújtsunk lángra,
Hogy szíveinket mindig által járja.

Így állok most Előtted,
Kérésemet ne vesd meg,
Hogy legyen áldott ezerszer,
DRÁGÁJA a fődnek!

(valójában a menyasszonyom írta, Eunika - 2011 január 10.)

Isten szerint még nincs vége a történetednek

„Adott nekem Isten más utódot" (1 Mózes 4:25)

A sátán célja az volt, hogy Ádámot még első fia születése előtt megfertőzze, így mindannyiunkat megfertőzhet. Majdnem sikerült is neki. Káin, az elsőszülött, meggyilkolta testvérét, Ábelt. Ám Isten még nem fejezte be a tervét Ádámmal. Figyelj: „Ádám újból a feleségével hált, és az fiút szült, és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Isten más utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Káin." (1 Mózes 4:25). Milyen csodálatos! Mindenért, akit és amit szerettél és elvesztettél, Isten ad más utódot. Mindenért, ami meghalt, vagy amit elvettek tőled, Isten ad más utódot. Az utód a jövőd, Isten új jövőt tartogat számodra. Új csodát készített neked. Ahol most vagy, nem az, ahová tartasz. Az ördög tudta, hogy Istennek terve van veled, ezért küzdött annyira, hogy eltöröljön a Föld színéről. Nem akarta, hogy elérd, amit Isten szánt neked. De kudarcot vallott, igaz? Az a tény, hogy még mindig itt vagy, azt üzeni, hogy Istennek még van terve veled. Kezdj el előre tekinteni; hamarosan eljön a nap az Ur naptárában, amire a te neved van írva. „Adott nekem Isten más utódot..." Valami jó van a láthatáron tul; valami jó vár életedre, házasságodra, családodra, karrieredre, szolgálatodra. Ha még nem a halálos ágyadon fekszel, akkor Istennek kijelölt feladata van számodra, melyet be kell fejezned. Kelj fel! Indulj el! Örökkévaló célra hívott téged!

Az eljövendő találkozás ígérete

"...ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek" (Jn 16,22).

Ő eljön újra, és amikor majd meglát minket és mi is megláthatjuk Őt, nagy lesz az öröm. Micsoda boldog visszatérés lesz ez!

Ez az ígéret valamilyen formában azonban naponként beteljesedik. Urunk sok mindent ismét" megcselekszik velünk. Egyszer már megbocsátotta bűnünket, de ismét eljön" és feloldoz, valahányszor új meg új bűnök szomorítanak meg minket. Egyszer már megérttette velünk, hogy Isten elfogadott minket, de amikor erőtlenkedik a hitünk és nem érezzük ennek áldását, akkor újra meg újra eljön és megerősít. Azt mondja: békesség néktek"; és újra megörvendezteti a szívünket.

A múltban kapott minden áldás az eljövendő áldások záloga. Ha Krisztust már megtapasztaltuk, akkor újra meg fogjuk tapasztalni. Korábbi áldásait ne tekintsük elmúlt és eltemetett dolgoknak, amelyeket el kell siratnunk, hanem inkább elvetett magvaknak, amelyek egyszer csak kibújnak a földből, és mi felkiálthatunk: Újra itt vannak". Lehet, hogy most éppen sötét napokat élünk, mert nem úgy van velünk az Úr, ahogyan azt korábban már megtapasztaltuk. Bátorodjunk fel, mert Ő nem sokáig rejtőzik el. Hamarosan újra megtapasztaljuk közelségét. Ezért kezdjünk máris örvendezni, hiszen ma is azt üzeni: Ismét meglátlak majd titeket".

A gyász kezelése

„Ha a Siralom völgyén mennek is át... Újult erővel haladnak..." (Zsoltárok 84:7-8)

A World Trade Center romjain állva egy keresztyén tűzoltó, az állomásáról az egyetlen túlélő, azt kérdezte: „Hogy tudnék valaha is megbocsátani azoknak, akik ezt tették?" Két hét alatt több temetésen volt, mint legtöbbünk egész élete során. Haragszik Isten azért, amikor olyan őszinte érzelmekkel viaskodunk, mint a gyűlölet vagy a félelem? Nem. Amíg meg nem birkózunk veszteségünk szörnyűségeivel és a minket ért igazságtalansággal, addig nem állunk készen megbocsátani.

Sőt, ha elsietjük a megbocsátást, akkor csupán részben bocsátunk meg, és a megkönnyebbülés is csak részleges. Jézus azt mondta: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak" (Máté 5:4). Amíg nem fogadod el az előbbit, nem tudod megtapasztalni az utóbbit. Nem az idő gyógyítja be a sebeket, hanem a belátás, az Istentől kapott megértés! Mind ismerünk olyan embereket, akiknek húsz vagy harminc éve szerzett sebei ugyanolyan frissek ma is, és az idő nem segített.

Az, hogy Isten gyermekei vagyunk, nem mentesít a gyász különböző szakaszaitól: a) tagadás: „Ez nem lehet igaz, ez nem történhet meg!" b) harag: „Ez nem igazságos! Miért engedi Isten, hogy ez megtörténjen velem?" c) alkudozás: „Bármit megteszek, csak add, hogy elmúljon!" d) depresszió, csend és visszavonulás e) elfogadás: ekkor már készen állunk így imádkozni: „Legyen meg a te akaratod." Legyen szó a gyermeked, a házasságod, a munkád, az egészséged vagy bármi számodra fontos elvesztéséről; egyedül Istenhez fordulva nyerhetsz kegyelmet ahhoz, hogy elfogadd, meggyászold, kimutasd érzelmeid és elengedd, hogy aztán újult erővel tudj haladni.

Beleuntál a várakozásba?

„Mikor, Uram, mikor?”. Ha valaha kértél már valamit Istentől, akkor valószínűleg zúgolódva elővetted a „Mikor?” kérdést is. A várakozás bizony kemény tud lenni. A szakmai előrejutásra, az áttörésre, a buszra… ez mindtürelmet kíván. Az, ahogyan viselkedünk, mielőtt meglátnánk a választ, sokat elárul Istenbe vetett bizalmunkról. Frusztrált vagy? Torkig vagy? Csalódott vagy? Ez azt jelzi, hogy valószínűleg nem adtad át teljesen a helyzetet Istennek.

Nincs azzal semmi baj, ha azt akarod, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Az is rendben van, hogy megkérdezed Istent, mikorra tervezi megvalósítani azt, amit kérsz tőle. Isten azonban azt akarja, hogy a türelmed isnövekedjen. Ez azt jelentheti, hogy aktívan vársz Istenre és a jó dolgokra, amiket tartogat számodra.

A türelem nem jön magától. Ez is a Jézusban való élet gyümölcse (ld. Galata 5:22). Nem véletlenül sorolja fel Pál a türelmet első helyen híres szeretet himnuszában az 1Korintus 13-ban. Isten türelmes veled. Türelemmel válaszolni neki (és másoknak) nem mindig könnyű, ez tény, de egyben kiváló önfegyelmi eszköz, amire rászoktathatod magad. A türelem más, mint a várakozás – több a szimpla „malmozásnál”. Azt jelenti, bízol abban, hogy Isten a legjobbat munkálja számodra, nem pedig csak játszik az életeddel.

A türelemhez erősnek kell lenned. Lesznek olyan dolgok és olyan idők, amikor egyszerűen nem fogod érteni, mi történik. Ilyenkor kérj Istentől békességet! Figyeld meg, hogy soha nem fogsz lehetetlen helyzetbe kerülni, amíg szem előtt tartod Isten jellemét. Végül emlékezz: „… hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül”(Jakab 1:3-4).