2014. július 30., szerda

Isten szerint még nincs vége a történetednek

„Adott nekem Isten más utódot" (1 Mózes 4:25)

A sátán célja az volt, hogy Ádámot még első fia születése előtt megfertőzze, így mindannyiunkat megfertőzhet. Majdnem sikerült is neki. Káin, az elsőszülött, meggyilkolta testvérét, Ábelt. Ám Isten még nem fejezte be a tervét Ádámmal. Figyelj: „Ádám újból a feleségével hált, és az fiút szült, és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Isten más utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Káin." (1 Mózes 4:25). Milyen csodálatos! Mindenért, akit és amit szerettél és elvesztettél, Isten ad más utódot. Mindenért, ami meghalt, vagy amit elvettek tőled, Isten ad más utódot. Az utód a jövőd, Isten új jövőt tartogat számodra. Új csodát készített neked. Ahol most vagy, nem az, ahová tartasz. Az ördög tudta, hogy Istennek terve van veled, ezért küzdött annyira, hogy eltöröljön a Föld színéről. Nem akarta, hogy elérd, amit Isten szánt neked. De kudarcot vallott, igaz? Az a tény, hogy még mindig itt vagy, azt üzeni, hogy Istennek még van terve veled. Kezdj el előre tekinteni; hamarosan eljön a nap az Ur naptárában, amire a te neved van írva. „Adott nekem Isten más utódot..." Valami jó van a láthatáron tul; valami jó vár életedre, házasságodra, családodra, karrieredre, szolgálatodra. Ha még nem a halálos ágyadon fekszel, akkor Istennek kijelölt feladata van számodra, melyet be kell fejezned. Kelj fel! Indulj el! Örökkévaló célra hívott téged!

Az eljövendő találkozás ígérete

"...ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek" (Jn 16,22).

Ő eljön újra, és amikor majd meglát minket és mi is megláthatjuk Őt, nagy lesz az öröm. Micsoda boldog visszatérés lesz ez!

Ez az ígéret valamilyen formában azonban naponként beteljesedik. Urunk sok mindent ismét" megcselekszik velünk. Egyszer már megbocsátotta bűnünket, de ismét eljön" és feloldoz, valahányszor új meg új bűnök szomorítanak meg minket. Egyszer már megérttette velünk, hogy Isten elfogadott minket, de amikor erőtlenkedik a hitünk és nem érezzük ennek áldását, akkor újra meg újra eljön és megerősít. Azt mondja: békesség néktek"; és újra megörvendezteti a szívünket.

A múltban kapott minden áldás az eljövendő áldások záloga. Ha Krisztust már megtapasztaltuk, akkor újra meg fogjuk tapasztalni. Korábbi áldásait ne tekintsük elmúlt és eltemetett dolgoknak, amelyeket el kell siratnunk, hanem inkább elvetett magvaknak, amelyek egyszer csak kibújnak a földből, és mi felkiálthatunk: Újra itt vannak". Lehet, hogy most éppen sötét napokat élünk, mert nem úgy van velünk az Úr, ahogyan azt korábban már megtapasztaltuk. Bátorodjunk fel, mert Ő nem sokáig rejtőzik el. Hamarosan újra megtapasztaljuk közelségét. Ezért kezdjünk máris örvendezni, hiszen ma is azt üzeni: Ismét meglátlak majd titeket".

2014. július 28., hétfő

A gyász kezelése

„Ha a Siralom völgyén mennek is át... Újult erővel haladnak..." (Zsoltárok 84:7-8)

A World Trade Center romjain állva egy keresztyén tűzoltó, az állomásáról az egyetlen túlélő, azt kérdezte: „Hogy tudnék valaha is megbocsátani azoknak, akik ezt tették?" Két hét alatt több temetésen volt, mint legtöbbünk egész élete során. Haragszik Isten azért, amikor olyan őszinte érzelmekkel viaskodunk, mint a gyűlölet vagy a félelem? Nem. Amíg meg nem birkózunk veszteségünk szörnyűségeivel és a minket ért igazságtalansággal, addig nem állunk készen megbocsátani.

Sőt, ha elsietjük a megbocsátást, akkor csupán részben bocsátunk meg, és a megkönnyebbülés is csak részleges. Jézus azt mondta: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak" (Máté 5:4). Amíg nem fogadod el az előbbit, nem tudod megtapasztalni az utóbbit. Nem az idő gyógyítja be a sebeket, hanem a belátás, az Istentől kapott megértés! Mind ismerünk olyan embereket, akiknek húsz vagy harminc éve szerzett sebei ugyanolyan frissek ma is, és az idő nem segített.

Az, hogy Isten gyermekei vagyunk, nem mentesít a gyász különböző szakaszaitól: a) tagadás: „Ez nem lehet igaz, ez nem történhet meg!" b) harag: „Ez nem igazságos! Miért engedi Isten, hogy ez megtörténjen velem?" c) alkudozás: „Bármit megteszek, csak add, hogy elmúljon!" d) depresszió, csend és visszavonulás e) elfogadás: ekkor már készen állunk így imádkozni: „Legyen meg a te akaratod." Legyen szó a gyermeked, a házasságod, a munkád, az egészséged vagy bármi számodra fontos elvesztéséről; egyedül Istenhez fordulva nyerhetsz kegyelmet ahhoz, hogy elfogadd, meggyászold, kimutasd érzelmeid és elengedd, hogy aztán újult erővel tudj haladni.

2014. július 25., péntek

Beleuntál a várakozásba?

„Mikor, Uram, mikor?”. Ha valaha kértél már valamit Istentől, akkor valószínűleg zúgolódva elővetted a „Mikor?” kérdést is. A várakozás bizony kemény tud lenni. A szakmai előrejutásra, az áttörésre, a buszra… ez mindtürelmet kíván. Az, ahogyan viselkedünk, mielőtt meglátnánk a választ, sokat elárul Istenbe vetett bizalmunkról. Frusztrált vagy? Torkig vagy? Csalódott vagy? Ez azt jelzi, hogy valószínűleg nem adtad át teljesen a helyzetet Istennek.

Nincs azzal semmi baj, ha azt akarod, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Az is rendben van, hogy megkérdezed Istent, mikorra tervezi megvalósítani azt, amit kérsz tőle. Isten azonban azt akarja, hogy a türelmed isnövekedjen. Ez azt jelentheti, hogy aktívan vársz Istenre és a jó dolgokra, amiket tartogat számodra.

A türelem nem jön magától. Ez is a Jézusban való élet gyümölcse (ld. Galata 5:22). Nem véletlenül sorolja fel Pál a türelmet első helyen híres szeretet himnuszában az 1Korintus 13-ban. Isten türelmes veled. Türelemmel válaszolni neki (és másoknak) nem mindig könnyű, ez tény, de egyben kiváló önfegyelmi eszköz, amire rászoktathatod magad. A türelem más, mint a várakozás – több a szimpla „malmozásnál”. Azt jelenti, bízol abban, hogy Isten a legjobbat munkálja számodra, nem pedig csak játszik az életeddel.

A türelemhez erősnek kell lenned. Lesznek olyan dolgok és olyan idők, amikor egyszerűen nem fogod érteni, mi történik. Ilyenkor kérj Istentől békességet! Figyeld meg, hogy soha nem fogsz lehetetlen helyzetbe kerülni, amíg szem előtt tartod Isten jellemét. Végül emlékezz: „… hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül”(Jakab 1:3-4).