Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit" (Zsolt 118,17).
Milyen erőt adó bizonyosság ez! Bizonyára egy ígéret az alapja, amelyet a zsoltáros személy szerint kapott, és amelyet örömmel a magáévá tett. Szabad nekem is így szólnom? Vagy elcsüggedek, mert az ellenség megtámadott? Mert sokan vannak ellenem és kevesen mellettem? Hitetlenségem a harc feladására indít, arra, hogy kétségbeesetten haljak meg, mert megvert, megbecstelenített ember vagyok? Ássák már ellenségeim a síromat?
Mit tegyek ilyenkor? Hallgassak tulajdon gyávaságomra, adjam fel a harcot és vele együtt minden reményemet? Távol legyen! Még van bennem élet.
Nem halok meg". Visszatér belém az életerő, és elűzi gyengeségemet: Élek". Az Úr él, és én is élni fogok. Újra felnyitom számat és hirdetem az Úr tetteit". Elbeszélem majd jelen nyomorúságomat, amely csak arra volt alkalom az én Uramnak, hogy irántam való végtelen szeretetét és hűségét újra megmutassa. Akik már szívesen méretet vennének rólam, hogy koporsómat elkészítsék, várjanak még egy kicsit! Mert keményen megfeddett ugyan engem az Úr, de nem engedte, hogy meghaljak (18. vers). Dicsőség legyen nevének mindörökké! Nem halok meg, míg munkám el nem végeztem, és addig fogok e földön élni, amíg az Úr akarja.
2014. október 31., péntek
2014. október 20., hétfő
Együttérző barát és megmentő
„És letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”
Jelenések könyve 21:4
A legkegyetlenebb dolog, amivel szembe kell néznünk életünk során, a halál. Nincs rosszabb annál, mint amikor annak a hírét halljuk, vagy magtapasztaljuk, hogy az a valaki, aki annyira kedves volt számunkra, meghalt. Már nem látjuk a mosolyát, nem halljuk kedves szavait, nem ölelhetjük meg soha. Fáj, mert amikor elvesztünk egy számunkra kedves személyt, mintha egy darabot tépnének ki a szívünkből. A veszteség érzése pedig könnyekre fakaszt.
Aztán meg következnek a kérdések: Miért? Miért engedte meg Isten, hogy így történjen? Miért kellett rákban meghalnia? Miért nem gyógyította meg? Ő megtehette volna. Miért nem vette észre a kanyarodó útat a soför, és miért nem volt akkor éppen üres a szembe jövő sáv? Miért kellett ilyen tragikus módon meghallnia édesanyánknak? Miért? Miért? Miért? Mondd, Istenem, te hol voltál akkor?
Isten ott volt, és ott van a fájó szívű, vereséget elszenvedett emberek mellett is. Átkarolja őket és velük együtt sír (János 11:35). Átérzi fájdalmukat. Tudja, milyen szívtépő érzés gyötri őket, és azt is, hogy mennyire összezavarodottak.
De nem elégszik meg ezzel. Ő nem csak egy együtérző barát. Ő több ennél. Ő a megmentő (János 3:16).
Ha az életet a számítógépen végzett munkához hasonlítjuk, a halál olyan, mint amikor minden, amin dolgoztunk elszáll. Rengeteg időt, energiát fektettünk bele, aztán egy másodperc töredéke alatt a semmibe vész. Van-e remény arra, hogy újra megtaláljuk a dokumentumot? Igen, ha elmentettük azt. Ha a rendszer meg is hal, az elmentett dokumentumot a renszergazda képes visszahozni.
Kedves Olvasó! Lehet, hogy ma neked is fáj a szíved egy családtagod, barátod elvesztéséért. Könnyeid között gondolj arra, hogy ha ez a személy ismerte Jézust, ha elfogadta az ő kegyelmét vétkeiért cserébe, akkor Jézus biztosan elmentette őt. És mivel el lett mentve, semmije sem veszett el. Most pihen, és amikor a rendszergazda kiadja a helyreállítási parancsot, az ő élete is újra helyreáll. És jobb lesz mint valaha. Bízzál ebben, és ez a hit adjon erőt ebben a nehéz helyetben!
Mert egy napon:
„...letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”
forrás: http://reggelidicseret.blogspot.ro/
Ha az életet a számítógépen végzett munkához hasonlítjuk, a halál olyan, mint amikor minden, amin dolgoztunk elszáll. Rengeteg időt, energiát fektettünk bele, aztán egy másodperc töredéke alatt a semmibe vész. Van-e remény arra, hogy újra megtaláljuk a dokumentumot? Igen, ha elmentettük azt. Ha a rendszer meg is hal, az elmentett dokumentumot a renszergazda képes visszahozni.
Kedves Olvasó! Lehet, hogy ma neked is fáj a szíved egy családtagod, barátod elvesztéséért. Könnyeid között gondolj arra, hogy ha ez a személy ismerte Jézust, ha elfogadta az ő kegyelmét vétkeiért cserébe, akkor Jézus biztosan elmentette őt. És mivel el lett mentve, semmije sem veszett el. Most pihen, és amikor a rendszergazda kiadja a helyreállítási parancsot, az ő élete is újra helyreáll. És jobb lesz mint valaha. Bízzál ebben, és ez a hit adjon erőt ebben a nehéz helyetben!
Mert egy napon:
„...letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”
forrás: http://reggelidicseret.blogspot.ro/
Szabadító
Ő szabadítja meg népét bűneiből" (Mt 1,21).
Uram, szabadíts meg bűneimből! Az Úr Jézus neve bátorít fel arra, hogy így merészeljek imádkozni. Ments meg korábbi bűneimtől, hogv ne legyek egyiknek se a rabja. Szabadíts meg kedélyhullámzásaim bűnétől, hogy ne legyek gyengeségeim rabszolgája. Szabadíts meg az állandóan szemem előtt folyó bűnöktől, hogy ne szűnjek meg utálni azokat. Szabadíts meg rejtett bűneimtől, amelyeket még nem is ismerek fel, mivel nincs bennem elég világosság. Szabadíts meg a hirtelenül és váratlanul rám törő bűnöktől, ne engedd, hogy a nagy hevességgel feltámadt kísértések magukkal ragadjanak. Óvj meg Uram minden bűntől. Ne engedd, hogy bármiféle vétek eluralkodhassék rajtam.
Egyedül Te teheted ezt meg. Én képtelen vagyok lerázni belső láncaimat, legyőzni természeti emberemet. Te ismered a kísértést, hiszen Te magad is megkísérttettél. Te ismered a bűnt, hiszen elhordoztad annak terhét. Te tudsz egyedül nekem segíteni a kísértés órájában. Te meg tudsz óvni, hogy ne vétkezzem, és Te vagy egyedül segítségem, ha már megtörtént a baj. Már a neved is prófécia volt arról, hogy Te leszel a Szabadító. Kérlek, add, hogy megtapasztalhassam a mai napon is, hogy ez így igaz. Add, hogy ne engedjek az indulatnak, a büszkeségnek, a csüggedésnek vagy bármilyen más gonoszságnak. Szabadíts meg engem, hogy szentül élhessek, és neved megdicsőítessék bennem! Ámen.
Uram, szabadíts meg bűneimből! Az Úr Jézus neve bátorít fel arra, hogy így merészeljek imádkozni. Ments meg korábbi bűneimtől, hogv ne legyek egyiknek se a rabja. Szabadíts meg kedélyhullámzásaim bűnétől, hogy ne legyek gyengeségeim rabszolgája. Szabadíts meg az állandóan szemem előtt folyó bűnöktől, hogy ne szűnjek meg utálni azokat. Szabadíts meg rejtett bűneimtől, amelyeket még nem is ismerek fel, mivel nincs bennem elég világosság. Szabadíts meg a hirtelenül és váratlanul rám törő bűnöktől, ne engedd, hogy a nagy hevességgel feltámadt kísértések magukkal ragadjanak. Óvj meg Uram minden bűntől. Ne engedd, hogy bármiféle vétek eluralkodhassék rajtam.
Egyedül Te teheted ezt meg. Én képtelen vagyok lerázni belső láncaimat, legyőzni természeti emberemet. Te ismered a kísértést, hiszen Te magad is megkísérttettél. Te ismered a bűnt, hiszen elhordoztad annak terhét. Te tudsz egyedül nekem segíteni a kísértés órájában. Te meg tudsz óvni, hogy ne vétkezzem, és Te vagy egyedül segítségem, ha már megtörtént a baj. Már a neved is prófécia volt arról, hogy Te leszel a Szabadító. Kérlek, add, hogy megtapasztalhassam a mai napon is, hogy ez így igaz. Add, hogy ne engedjek az indulatnak, a büszkeségnek, a csüggedésnek vagy bármilyen más gonoszságnak. Szabadíts meg engem, hogy szentül élhessek, és neved megdicsőítessék bennem! Ámen.
2014. október 10., péntek
Isten szeretetének elfogadása
„...sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől..." (RÓMA 8:39)
Előfordult már, hogy a hiányosságaidra néztél és kételkedtél abban, hogy Isten szeret téged? Vagy elképedtél azon, hogy miért gondoskodik rólad még mindig, azok után, amiket teszel? Olvasd csak: „Gondolod, hogy valaki is képes arra, hogy Krisztus irántad való szeretetének útjába álljon? Ez képtelenség! Semmilyen baj, semmiféle nehéz időszak, gyűlölet, éhség, szorongattatás, fenyegetettség, hátbatámadás, vagy akár a legrosszabb bűn, ami le van írva a Szentírásban, nem választhat el szeretetétől." (Róma 8:35)
Mindegy, hogy mennyire érzed magad méltatlannak ma, nem zárhatod ki, nem állíthatod meg, és semmilyen módon nem csillapíthatod Isten szeretetének feléd áramlását. Semmi sem képes megváltoztatni azt a szeretetet, amit feléd tanúsít. És semmi sem változtat azon a tényen, hogy Ő szeretni fog téged, függetlenül attól, hogy mit teszel, vagy mit mondasz. Soha ne téveszd szem elől ezt, mert Isten szeretete: a) meggyógyítja az érzelmeidet; b) elősegíti az önbecsülésed erősödését; c) az értékesség és a méltóság biztos alapzatára állít. Ez hatalmaz fel arra, hogy tiszteld önmagad. Ezenkívül motiválni fog az önfegyelmezésben is. Mikor igazán értékelsz valamit (ez esetben éppen rólad van szó!), akkor védeni és fejleszteni akarod azt. Isten szeretete megadja neked a képességet, hogy szerethesd magadat, azután pedig másokat is. Amikor ez már megy, akkor teljes a kör.
Gondolj bele: te nem csak kiválasztott vagy Isten által; hanem Ő örökre, szenvedélyesen és gyengéden, feltételek nélkül szeret téged! Nincs ennél nagyobb áldás, vagy nagyobb biztosítás!
forrás: Győzelem a függőség felett (Mai ige kiadvány)
Előfordult már, hogy a hiányosságaidra néztél és kételkedtél abban, hogy Isten szeret téged? Vagy elképedtél azon, hogy miért gondoskodik rólad még mindig, azok után, amiket teszel? Olvasd csak: „Gondolod, hogy valaki is képes arra, hogy Krisztus irántad való szeretetének útjába álljon? Ez képtelenség! Semmilyen baj, semmiféle nehéz időszak, gyűlölet, éhség, szorongattatás, fenyegetettség, hátbatámadás, vagy akár a legrosszabb bűn, ami le van írva a Szentírásban, nem választhat el szeretetétől." (Róma 8:35)
Mindegy, hogy mennyire érzed magad méltatlannak ma, nem zárhatod ki, nem állíthatod meg, és semmilyen módon nem csillapíthatod Isten szeretetének feléd áramlását. Semmi sem képes megváltoztatni azt a szeretetet, amit feléd tanúsít. És semmi sem változtat azon a tényen, hogy Ő szeretni fog téged, függetlenül attól, hogy mit teszel, vagy mit mondasz. Soha ne téveszd szem elől ezt, mert Isten szeretete: a) meggyógyítja az érzelmeidet; b) elősegíti az önbecsülésed erősödését; c) az értékesség és a méltóság biztos alapzatára állít. Ez hatalmaz fel arra, hogy tiszteld önmagad. Ezenkívül motiválni fog az önfegyelmezésben is. Mikor igazán értékelsz valamit (ez esetben éppen rólad van szó!), akkor védeni és fejleszteni akarod azt. Isten szeretete megadja neked a képességet, hogy szerethesd magadat, azután pedig másokat is. Amikor ez már megy, akkor teljes a kör.
Gondolj bele: te nem csak kiválasztott vagy Isten által; hanem Ő örökre, szenvedélyesen és gyengéden, feltételek nélkül szeret téged! Nincs ennél nagyobb áldás, vagy nagyobb biztosítás!
forrás: Győzelem a függőség felett (Mai ige kiadvány)
2014. október 2., csütörtök
Vigasztalás a hazatérni készülő számára
Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak" (1Móz 50,24).
József a testet öltött gondviselés volt fivérei számára. De meg kellett halnia, és így meg kell halnia olyan szerettünknek is, aki életünk útján sokat jelentett számunkra. József halála után Egyiptom soha többé nem lehetett már ugyanaz testvérei számára, mint életében, ahogyan számunkra is megváltozik a világ, és már nem ugyanaz többé, mint szeretett hozzátartozónk életében volt.
De nézzük, hogyan enyhítette Isten fájdalmukat a nagy gyászban? Ígéretet kapnak, hogy az élő Isten rájuk fog tekinteni. Mekkora kitüntetés ez! Micsoda vigasztalás! Szinte a földre jött mennyország!
Ó Urunk, kérünk, tekints ránk ma! Térj be hozzánk, bár jól tudjuk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy gondolj ránk!
Az ígéret azonban még többet is mond: az Úr elvezeti őket más földre. József halála után Egyiptomban egyre kevésbé lesznek kedveltek; fokozatosan a szolgaság házává válik számukra az ország. De nem maradnak ott mindvégig. Isten kiszabadítja őket és elvezeti az ígéret földjére. A mi itteni sírásunk sem tart örökké. Egyszer mi is elmegyünk innen a dicsőség honába, ahol együtt leszünk szeretteinkkel. ...és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az Igékkel" (1Tesz 4,17-18).
József a testet öltött gondviselés volt fivérei számára. De meg kellett halnia, és így meg kell halnia olyan szerettünknek is, aki életünk útján sokat jelentett számunkra. József halála után Egyiptom soha többé nem lehetett már ugyanaz testvérei számára, mint életében, ahogyan számunkra is megváltozik a világ, és már nem ugyanaz többé, mint szeretett hozzátartozónk életében volt.
De nézzük, hogyan enyhítette Isten fájdalmukat a nagy gyászban? Ígéretet kapnak, hogy az élő Isten rájuk fog tekinteni. Mekkora kitüntetés ez! Micsoda vigasztalás! Szinte a földre jött mennyország!
Ó Urunk, kérünk, tekints ránk ma! Térj be hozzánk, bár jól tudjuk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy gondolj ránk!
Az ígéret azonban még többet is mond: az Úr elvezeti őket más földre. József halála után Egyiptomban egyre kevésbé lesznek kedveltek; fokozatosan a szolgaság házává válik számukra az ország. De nem maradnak ott mindvégig. Isten kiszabadítja őket és elvezeti az ígéret földjére. A mi itteni sírásunk sem tart örökké. Egyszer mi is elmegyünk innen a dicsőség honába, ahol együtt leszünk szeretteinkkel. ...és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az Igékkel" (1Tesz 4,17-18).
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)