Ezután jobb lesz

"Megaláztalak ugyan, de többé nem alázlak meg" (Náh 1,12).

A szenvedésnek van hatása! Isten küldi és Ő vet neki véget. Talán sóhajtva mondod: "Mikor lesz már vége?" De ne feledd, hogy minden bajunk teljesen megszűnik, ha egyszer véget ér a gyötrelmes földi élet. Ezért várj csendben, viseld türelmesen az Úr akaratát, amíg újra eljön.

Amíg így vársz, meglátod, mennyei Atyánk "összetöri a ránk nehezedő igát" (1,13), ha az már betöltötte rendeltetését. Ha kiverte belőlönk ostobaságainkat, nem ostoroz tovább. Ha pedig próbatétel végett küldte a szenvedést, hogy azáltal is Őt dicsőítsük, befejeződik a próba, amint az Úr dicsőségéről szóló bizonyságtételre fakaszt bennünket. Ezért ne is akarjuk, hogy vége legyen a szenvedésnek addig, amíg meg nem adtuk Istennek azt a dicsőséget, amely Őt illeti.

Talán már ma "nagy csendesség" lesz a részünk. Ki tudja, milyen hamar elcsitul a dühöngő vihar, és a sima tenger szelíd hullámain játszadoznak a tengeri madarak? A hosszas megpróbáltatás után a cséphadarót a szögre akasztják, a gabona pihen a csűrben. Lehet, hogy nemsokára éppen olyan boldogok leszünk, amilyen szomorúak most vagyunk. Az Úr könnyen nappalra válthatja az éjszakát. Aki a felhőket küldi, el is tudja oszlatni azokat. Ezért legyünk jó reménységgel: jobb idők következnek. Énekeljünk hát már előre egy boldog halleluját!

Mit adhatnék Neked?

A Tiéd minden. S a mindennel én is!

Én mégis valamit adni szeretnék
Valami olyat ami boldoggá tenne
Mi az mi nincs neked, s aminek örülnél?
Neked adom a kincseim, mit összekapartagattam,
De visszautasítod, nem kellenek Neked!
A pénzem, vagyonom adjam a szegényeknek
Ők örülnek neki  és felmegesznek.
Mindenem amim van Tőled kaptam
A házam, a család, testvér és barát
De Te nem kívánod az én értékeimet
Ajándékként kaptam Tőled a tegnapot s a mát.
Akkor mi lenne az aminek mégis örülnél?
Mi van nekem  olyan , mi nincs Neked?
Amivel csak a bűnös ember rendelkezhet,
S Te földre jött Király örülnél ezeknek!
Tudom Uram mi az mit adhatok mégis
Ami senkinek sem kell, az kell Neked!
Kellenek bűneim, gonosz akaratom
Szeretetlenségem, s kell a durvaságom!
Fájó sebeim, az indulataim
A gyűlület szívemből és kívánságaim
Kell mindaz mi terheli megfáradt szívem
S én most mindezt Elődbe csendesen leteszem
Legyen a  Tiéd mindenem!
Köszönöm, hogy úgy fogadod szívem ahogy adhatom,
Néha hálával, sokszor kérdésekkel tele.
Köszönöm, hogy élhetek teljesen szabadon!
S hogy elfogadsz engem úgy mint régen, egykoron.
Így hát mégis adhatok Neked valamit,
Valamit, mit mégis boldogan fogadsz
Én is boldog leszek ha megüresítem magam,
Itt a szívem újra, hát kérlek,hogy fogadd!